Már nagyon régóta úgy programozok, hogy nem nagyon "tárolok" dolgokat az agyamban, mert sok lenne. Amit nagyon sokat használok, az "cache-elödik", de úgy direkt nem tanulok be semmit. Például Java-ban számtalanszor másoltam már fájlokat, vagy unzip-eltem, olvastam be json állományokat, stb. stb. de a helyett, hogy megírnék egy ilyen részt, inkább google-ben rákeresek egy példára, copy-paste, és átírogatom. Igazából nálam a programozás úgy néz ki, hogy kitalálom a működést (ez az, amihez igazából az ész kell), aztán a "hogyanokra" rákeresgélek google-ben (vagy épp a saját régebbi kódjaimban), és tulajdonképpen össze copy-paste elem a programot. Ez így nagyon hatékony, és még van egy olyan előnye is, hogy az alapok elsajátítása után nagyon hamar tudok programozni más nyelveken. De az élet más területein is jól jöhet szerintem ez a fajta információ kezelés. Egyszerűen nem érdemes olyan dolgokkal terhelni az agyat, amik bármikor elérhetőek. Nem is beszélve arról, hogy bele sem fér minden.
Azon gondolkodtam, hogy lehetne hatékonyabbá tenni mindezt. Az a baj ugye, hogy folyamatosan váltogatni kell a böngésző és a fejlesztő környezet között. Milyen hasznos lenne ehhez egy Google Glass, ahol kimondom hangosan, mit keresek, és kidobja nekem a találatokat, ahonnan aztán a gépre másolhatnám a szükséges kódrészeket. Még ennél is hatékonyabb lenne, ha ki sem kellene mondani amit keresek, csak rágondolni, és a szemüveg az EEG mintázat alapján (nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a gondolatban kimondott szavak olyan részeket aktiválnak az agyban, ami a szó hangalakjához kapcsolódik, így kvázi olvashatóak a "kimondott" gondolatok) végzi a keresést. Ez utóbbi már egészen agy kiterjesztés szerű megoldás, ahol a tudást az agyunkon kívül tartjuk, de szinte olyan gyorsan el tudjuk érni, mint ha belül lenne, ráadásul nincs szükség semmilyen beavatkozásra (nem kell semmit az agyba ültetni). Így persze nem csak a weben lehet keresni, hanem a naptár bejegyzések közt, a bevásárló listán, a telefonkönyvben, stb. Ha sikerülne megvalósítani a "gondolat olvasó" interfészt, azzal nem csak az "olvasás", de az írás is nagyon egyszerű lenne. Csak bizonyos parancs szavakat kellene megjegyezni, amikkel jelezni lehet az eszköz felé, hogy valamit tárolni akarunk. De persze a nem túl távoli jövőben, amikor ez már megvalósulhat, valószínűleg a szemüvegbe építhető háttértárak mérete is drasztikusan megnövekszik, és ha így van, miért ne rögzítenénk mindent, amit látunk, vagy hallunk. De ha nem is rögzítünk mindent, akkor is intelligens algoritmusokkal, és a gondolat vezérlés ötvözésével (a rendszer felméri, hogy mire figyelünk, mit érdemes rögzíteni) kiszűrhetjük az értékes információt, amit a rendszer real-time indexel is nekünk, hogy bármikor visszakereshessük. Így mindenkinél alap képesség lesz a fotografikus memória, és az autista géniuszok minden irigyelt csodaképessége.
Valahogy így képzelem a jövő technológiáját 5-10 éven belül ...
#blog
