Isten létében lehet hinni és nem hinni. Sok általam értelmesnek tartott hívő emberrel beszéltem már a témáról, és azt azért be kell látni, hogy ez nem egy egyszerű téma.
Olyan ez, mint a kreacionizmus vs. evolúció kérdéskör. A művelt ember (aki értelmesnek gondolja magát) legyint, és azt mondja, hogy 'evolúció' és meg sem áll gondolkodni, míg az értelmes ember azért talán elgondolkodik pár pillanatra, hogy mi van, ha mégsem. "Az élet rejtélyének megfejtése" c. film után azért nekem is volt egy olyan érzésem, mint ha a jövőt látnám, amikor az emberiség már rég kihalt, és a robotok azon vitáznak, hogy őket vajon készítette valaki, vagy csak úgy véletlen létrejöttek. E mellett persze jól ismerem az antropikus elvet is (http://lf.estontorise.hu/archives/250), és el is tudom fogadni. (+Horváth Gyula -nak is van egy jó írása a témában, aminek a linkjét most fejből nem tudom.)
Igazából ha nagyon szépen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy szerintem létezik a világnak egy olyan konzisztens leírása, ami teljesen összhangban van a megfigyelésekkel, és ahol Isten létezik. Itt persze rögtön hozzátenném, hogy e mellett úgy gondolom, a világnak van egy ugyanilyen konzisztens, megfigyelésekkel összhangban lévő leírása, ahol Isten nem létezik. Ez konyha nyelven annyit jelent, hogy Isten léte tudományos eszközökkel nem bizonyítható, de megnyugtató módon nem is cáfolható. Tehát ha létezik is, olyan jól elrejtőzött, hogy soha ne akadhassunk a nyomára. Ha nem így lenne, már rég rátaláltunk volna.
A baj az, hogy sokan görcsösen próbálják tudományos eszközökkel bizonyítani, és tényként beállítani Isten létét, hogy így a saját elképzelésüket (hitüket) erőltessék másokra, aminek sokszor az a vége, hogy az adott ember, vagy egyház csak lejáratja magát.
Érveket felhozni egyik vagy másik álláspont mellett nem rossz dolog, mindaddig amíg megmaradunk a józan kétkedés talaján. A fent említett film például jó kis összefoglaló, és rámutat arra, hogy a kérdés nem olyan egyszerű, mint gondolnánk, de ítéletet nem hoz. Az ilyen elmélkedések jók, tágítják az ember világképét, noha valójában nem fogunk előrébb jutni a kérdést illetően.
Van viszont egy másik irány, akik bizonyítva látják az igazukat, és ezt sulykolják, amivel végül csak magukat nevettetik ki. A kedvenc példám, amit Jehova tanúinak egy ismertető könyvében találtam, hogy a fizika törvényei szerint nem lehet rendezetlenségből rend. Az élet a rend legmagasabb megnyilvánulási formája, így természettudományosan bizonyított, hogy nem alakulhatott ki véletlen. Nos, az író a termodinamika 2. főtételéről beszél, ami arról szól, hogy zárt rendszer rendezetlensége az idővel csak nőhet, soha nem csökkenhet. Ez így igaz is, és ha a föld zárt rendszer lenne valahol az űr egy félreeső szegletében, nem is alakult volna ki az élet. Csakhogy itt van nekünk a Nap, és így maximum a nappal együtt lehetünk mi "zárt rendszer". Miközben a földön nő a rendezettség (pl. felnövekszik egy fa), addig a napban nő a rendezetlenség a magfúzió miatt, aminek energiája fény formájában éri a földet. Az összes rendezetlenség tehát valóban nő, de ezzel csak azt mondtuk, hogy a földi élet energiaforrása a Nap. Hát, ilyen és ehhez hasonló zsákutcákba szokott vezetni, mikor valakik Isten létét tudományos bizonyosságnak akarják beállítani.
Oda jutottunk tehát, ahonnan elindultunk. Aki akar higgyen, aki nem, ne higgyen Isten létezésében, a tudománytól valószínűleg hiába fogjuk várni a választ, a végén meg majd úgyis elválik kinek van igaza ... ;)
#blog
Post imported by Google+Blog for WordPress.
Ámen. (Hogy stílusos legyek. :))
VálaszTörlésJa gondolkodni azt érdemes rajta, persze. Elég rég gondolkodom én is ...
VálaszTörlésÉpp ez a lényeg, hogy gondolkodjunk... ismerek pár olyan embert aki úgy vallásos hívő, hogy közben egész nyugodtan meg is kérdőjelez mindent amiben hisz. Nagyon szabad, vidám, boldog családot alkotnak, mind hívők.
Csak (!) nem szűnt meg a gondolkodásuk. Nem döntöttek, hogy a dolgok így vagy úgy vannak és kész, erről már mit kell elmélkedni, nem mellesleg, nem Isten van a hitük középpontjában, hanem a szeretet és a segítőkészség, az életvidámság.
A megkérdőjelezhetetlen tényként való elfogadása bárminek, ugyanolyan káros hívőnél, nem hívőnél egyaránt, de e témakörön kívül is.
Tehát igazad van. Gondolkodjunk! :-)
Persze, ebben egyet értünk, de ez az egész gondolat meta szintje, hogy "érdemes-e erről elmélkedni". Erre a kérdésre az én válaszom, hogy igen. Egyszer azért, mert szórakoztató ;), másodsorban meg azért, mert megerősíthet a hitedben, harmadrészről pedig azért, hogy azért az ember tisztán lásson az ilyen "propaganda anyagokat" illetően. Akármilyen tudományos bizonyítékot is hoz fel akármelyik fél a saját oldalán, akkor ott már érdemes gyanakodni, hogy valahol probléma lesz az érvelésben. De ez már a gondolatról való gondolkodás ... :)
VálaszTörlésMaga a gondolat annyi, hogy a természettudományok talaján, a tudomány módszereit elfogadva eldönthető-e a kérdés. Minden más vonatkozásától megcsupaszítva felfogható ez egy találós kérdésnek is. Amire az én válaszom az, hogy NEM ... :)
... sokkal többet érez, és a közösség esetleg nap mint nap megerősíti a hitében, szemben azzal a mindenképp elcsépelt érvekkel előálló egyetlen hitetlennel.
VálaszTörlésPersze ... a logika. De a hitnek épp az a lényege, hogy a közösséghez tartozást, a szeretetet, biztonságérzetet, erőt adó valamit szereti az ember, nem a tényeket, bizonyítékokat. Ki lehet billenteni egy hívőt ilyenekkel, de minek? Az okoskodó ateista pár perces önelégült igazáért? Az nekem nem érv a másik piszkálásához. Mellesleg ha nem csak a "kötelező" felekezethez tartozás miatt, és a kínos szabály követés miatt "hívő" valaki, akkor csak sajnálkozva mosolyog az ilyen logikai próbálkozásokon, ő ettől sokkal többet érez!
VálaszTörlésÉn azért hiszek a logikában. Tehát ha valamit valaki nekem logikus érvekkel megcáfol, azt elfogadom. De ebben a kérdésben szerintem nincs ilyen megbízható levezetés ...
VálaszTörlésIgen, a legtöbb ilyen vita "eldönthető" lenne annyival, ha a hívőnek lenne annyi bátorsága?, lélekjelenléte?, hogy azt mondaná, "Mondom: hit. Tehát nem érdekel sem a bizonyíték, sem a vita."
VálaszTörlés+Kemény Zsolt Igaz. Egyet is értek veled mindenben. Ez az egész huszadlagos dolog azzal szemben, hogy az embernek mitől lesz jobb az élete. Szerintem is ez a legfontosabb. Az, hogy adott esetben egy ember életét ez menti meg, vagy ez teszi sokkal élvezhetőbbé, sokkal jobb érv a hit mellett, mint bármilyen tudományos fejtegetés. Minden másban is egyetértek, nem is írom le tételesen ...
VálaszTörlésÉn itt igazából az egésznek csak a természettudományos vetületére próbáltam rávilágítani. Arra, hogy amennyire én körbejártam a témát, úgy gondolom, hogy Isten léte tudományosan nem cáfolható, és e mellett úgy GONDOLOM, hogy nem is bizonyítható. Ez egyszerre szól a hit mellett, és azok ellen, akik arrogánsan próbálják támadni, másfelől pedig azok ellen, akik legalább ilyen arrogánsan próbálják tudományosan bizonyítani mindezt. Mindkét tábor magát járatja le.
Igazából azt próbálom bizonygatni, hogy a hit jogosan tartozik a hit kategóriába, és tudományos érvekkel sem az igazolás, sem a cáfolat irányába nem rántható ...
A hit azt jelenti, hogy semmi bizonyítékom nincs, de elhiszem.
VálaszTörlésArról az oldalról is megközelíthetjük a dolgot, hogy mi jobb nekem. Számtalan statisztika bizonyítja, hogy sikeresebbek, tovább élnek, és egészségesebbek azok, akiknek valamilyen hit vezérli az életüket, akik tartoznak valami nagyobb közösséghez.
Ha szereted a családod, felebarátaidat, önzetlenül segítőkész vagy, hiszel az emberek egyenlőségében, meg tudsz bocsátani, stb, stb. akkor már csak elnevezés kérdése, hogy minek jegyében teszed ezt.
Végül is szép sztori (többnyire) Jézus története is.
Na most ennek ellenére nem vagyok hívő, de praktikus okokból lehetnék is. A tudomány, ha az egyéni, családi, társadalmi boldogságról van szó, végeredményben mindegy.
Az egyház az megint más tészta ...