2013. január 27., vasárnap

Napi szösszenet


Tegnap este néztük a Szkafander és pillangót (http://www.port.hu/szkafander_es_pillango_le_scaphandre_et_le_papillon/pls/w/films.film_page?i_film_id=90470). Egy francia film, ami egy nyaktól lefelé lebénult emberről szól, aki igazából a fejét sem tudja mozgatni, nem tud beszélni, annyira képes, hogy az egyik szemével pislog, és így kommunikál. A filmben kitalálnak egy módszert, amivel kommunikálhat a külvilággal. Készítenek egy listát a francia ABC betűiről gyakoriság szerinti sorrendben, és sorolják neki a betűket sorban. A megfelelő betűhöz érve pislant egyet, így szép lassan ki lehet betűzni a szavakat.

Jó informatikus módjára azon kezdtem el gondolkodni, hogy mindezt hogyan lehetne valami egyszerű módon automatizálni. Igazából azt találtam ki, hogy elég lenne egy előlapi kamerás mobil, és egy sima mobil app. A kijelzőn felvillannának a betűk, és a kamera figyelne. Ha érzékeli a pislogást, feljegyezné a betűt. Talán kicsit okosítani is lehetne rajta, hogy figyelje a szemmozgást is, és akkor még gyorsabban lehetne így gépelni. Itt igazából az "ötlet" az, hogy méregdrága céleszközök helyett egyszerű, mindenki számára elérhető eszközökből (mobiltelefon + mobil app) lehetne ilyen rendszereket építeni.

#blog  





Szkafander és pillangó
Szkafander és pillangó



Post imported by Google+Blog for WordPress.

2013. január 21., hétfő

Mai napi szösszenet


Ez az egyik kedvenc feladványom. Mégpedig azért, mert rámutat egy nagyon fontos dologra. Arra, hogy az ember hajlamos beragadni bizonyos keretek közé, ami megakadályozza, hogy tovább lépjen. Ez a séma nagyon sok mindenre ráhúzható, most éppen egy másik bejegyzésem (https://plus.google.com/115334992192871078712/posts/3tfZKzNahJK) kapcsán jutott eszembe.

A bejegyzésben szereplő történetnek számomra az a mondanivalója, hogy az ember be van ragadva egy olyan sémába, hogy reggel el kell menni dolgozni, ha lenyomtuk a 8 órát, hazamegyünk, hétvégén, és nyaraláskor pihenünk. És CSAK ezen belül lehet mozogni, jobb munkahelyet találni, több pénzt keresni. A boldogság alapvető forrásának pedig a pénzt tekintjük. Pedig a pénz csak egy út az "ideális élet" eléréséhez. Megkockáztatom, hogy egy trópusi szigeten élő nincstelen sokkal boldogabb életet él, mint sok jómódú bérrabszolga. Pedig semmi nem köt minket ebbe az életformába, bármikor bármerre lehet lépni. Mi is lehetünk nincstelenek egy trópusi szigeten.

Hogy egy mégy drasztikusabb példát említsek, szerintem az összes öngyilkosság ide vezethető vissza. Kilátástalannak tűnik a helyzet, de nem azért, mert nincs megoldás, hanem azért, mert "beragadtunk" egy szűk keretbe. Ha az ember ki tud ebből lépni, az az életét jelentheti. De számtalan más esetet is fel lehetne sorolni, ahol a megoldást az adja, hogy kimozdulunk a probléma kontextusából. Ha valami nem jó úgy ahogy van, vagy nem találunk rá megoldást, mindig érdemes elgondolkodni azon, hogy nem-e csak megint beragadtunk egy sémába ... 

#blog  

http://artpix.hu/tablo/?id=31&gondolatebreszto-logikai-feladvany





Artpix Stúdió
Művészi tablók - Artpix Stúdió



Post imported by Google+Blog for WordPress.

2013. január 13., vasárnap

Mai napi szösszenet


Nemrég épp egy Jóbarátok részt néztünk, mikor eszembe jutott, hogy milyen értékes dolog lenne, ha képesek lennénk szelektíven törölni az ember agyát. Asszonnyal nagy Jóbarátok rajongók voltunk, többször is végignéztük az egész sorozatot, de így, hogy már kívülről tudjuk az egészet, nem túl nagy élvezet. Milyen jó lenne, ha kitörölhetném az egészet az agyamból, és újra az újdonság erejével hatna minden rész. De számtalan ilyen dolog van, és érdekes módon nem is a rossz dolgok jutottak először eszembe, hanem a szép emlékek. Mikor először láttam a tengert, azok az idők mikor hülye kis kamasz voltam, mikor még csak udvarolgattam asszonynak, mikor összeköltöztünk, stb. Szép emlékek ezek, de megélni ezeket még sokkal jobb volt. Kérdés nélkül odaadnék egy emléket azért, hogy újra megélhessem azt.

Ha valaha rájövünk, hogy miképp lehet örökké élni, szerintem az agy szelektív törlése válik majd a legjövedelmezőbb üzletággá. Képzeljük csak el, hogy már kétszáz éve élünk (ez jelenlegi életem 6-7x-ese). Már mindent láttunk, beutaztuk a világot, mindent megértünk, nincs már semmi új. Nincs igazán miért élni. Egy ilyen ember szerintem (legalábbis előbb-utóbb) minden vagyonát odaadná egy kiadós agytörlésért, vagy ha nincs más út, úgy ahogy van, reseteljék az egészet. Ez egyfajta halál, de mégsem az.

Ha tehát majd egyszer megtaláljuk az örök élet titkát, onnan szerintem a természetünkből fakadóan következik, hogy feltaláljuk magunknak a halált, és a reinkarnációt is. Mert halál nélkül nem vagyunk képesek hosszú távon boldogan élni ...   

#blog  


Post imported by Google+Blog for WordPress.

2013. január 12., szombat

Mai napi szösszenet


Nemrég kezdtem el olvasni Roger Penrose: Az idő ciklusai c. könyvét (http://akkrt.hu/1255/tudomany/fizika/az_ido_ciklusai). A könyv elején egy fiú kérdezgeti a nagynénjét, hogy mi hajtja a vízimalmokat? A nagynénje pedig válaszol neki, hogy ugye a hegy tetejéről megindul a patak, és a lezúduló víz tekeri a kereket. Erre jön a kérdés, hogy a víz hogy kerül fel oda? A válasz ugye, hogy a nap felmelegíti a vizet, az felszáll, felhő lesz belőle, aztán eső, ami a hegy tetején potyog ki. Tehát végső soron a nap hajtja a vízimalmot, mint amúgy szinte mindent itt a földön. Ez így kb. megnyugtató válasznak tűnik, de a nagynéni közbeveti, hogy azért mégsem ilyen egyszerű a dolog. A föld ugyanis a kapott energiát úgy ahogy van, vissza is sugározza az űrbe. Tehát a földre összességében nem érkezik energia. A föld mint "gép", nem fogyaszt energiát. Ha az energia itt maradna, már rég rettenetes mértékben felforrósodott volna. Így aztán megint marad a kérdés, hogy mi hajtja a vízimalom kerekét? Mi az, amit a vízimalom mint gép, ténylegesen elfogyaszt?

A fizikában van egy törvény, a termodinamika második főtétele, ami azt mondja ki, hogy egy zárt rendszer entrópiája (rendezetlensége) az idő előrehaladtával csak nőhet. Ez azt jelenti tehát, hogy a világegyetem teljes rendezetlensége soha nem csökken. Ha valaminek csökkenne a rendezetlensége, az csak olyan áron lehetséges, hogy más dolgoknak legalább ugyanolyan mértékben megnő. Azért a termodinamikából jön az egész, mert ott figyeltek fel rá. Emiatt nem lehet például hőt átvinni hidegebb tárgyról melegebb tárgyra. Ha van egy 5C-os tartályom, és egy 15C-os tartályom, és összenyitom őket, akkor egy idő után lesz egy 10C-os tartályom. Soha nem történik az meg, hogy az az 5C még átmegy a 15C-os tartályra, ami felmelegszik 20 C-ra, míg a másik 0C fokosra hűl. Vagy még egyszerűbben, ha télen kint van 3 fok, bent 20 fok, akkor az nem működik, hogy kinyitom az ablakot, hogy még az a 3 fok is bejöjjön. Ez azért van, mert a hő a test részecskéinek rendezetlenségével arányos. A hideg dolgok rendezettebbek, a melegek rendezetlenebbek. Szóval az egész a hőtanból jön, de ennél sokkal esszenciálisabb. Olyannyira, hogy Stephen Hawking például az időre előszeretettel használja a termodinamikai idő kifejezést. A fizikában nem olyan triviális dolog, hogy az idő miért arra telik, amerre. A legtöbb esetben egy folyamat visszafelé játszva (visszafelé telő időben) is ugyanolyan helyes a fizika törvényei szerint. Az egyetlen dolog, ami visszafelé nem teljesülne, az a második főtétel, ami így kijelöli az idő irányát. De most nem nagyon akarok ilyen "mi az idő" irányba elmenni, az megérne egy külön postot.

Ami tehát az érdekes, hogy a világot valójában nem az energia mozgatja. Az energia csak az anyag állapotát jellemzi. Sőt, Einstein óta tudjuk, hogy az anyag is csak energia (ez a híres E=mc2 képlet értelmezése), így helyesebb azt mondani, hogy az energia a tér adott pontjának valamilyen állapota. Energiából sosem lesz több vagy kevesebb, mindig is annyi volt, és lesz, mint a világ kezdetén. Az energia önmagában azonban valami statikus dolog. A valódi mozgató erő az, hogy a világ rendezetlenségre törekszik. Valamikor a világ kezdetén volt valamilyen fajta rend, ami folyamatosan rendezetlenséggé válik. Elméletileg be kellene állnia egy maximális rendezetlenségi állapotnak a világ végén, amikor minden megáll. Ezt hívják a világ hőhalálának. Ami tehát valójában a világot mozgatja, az a struktúrájában rejlik. Mint valami rugókkal kifeszített óramű, amit egyszer felhúztak, és most szépen ketyeg vissza a nyugalmi állapotba ...

#blog  


Post imported by Google+Blog for WordPress.

2012. december 13., csütörtök

Mai napi szösszenet


Sok problémát megoldana, ha kidolgoznának egy normális internetes népszavazási rendszert. Mostanában sokszor előfordul, hogy az emberek demokratikusan megválasztják a döntéshozókat, aztán később nem tetszik nekik az, ahogyan ők képviselik őket. Ilyenkor jön az, hogy kimennek az utcára, felborogatnak pár kukát, meg elállják a forgalmat, ami senkinek nem jó. Ugye ennek a demokratikus formája a népszavazás. Össze kell gyűjteni X aláírást, akkor ki lehet írni ilyet, és utána pár milliárdból le lehet vezényelni. Na, ez az ami egyszer baromi macerás, másfelől baromi drága.

Pedig adja magát a dolog. Van mindenkinek magyarorszag.hu accountja. Amit azon keresztül csinál, az teljesen hiteles. Következésképp miért ne lehetne ügyfélkapun keresztül megszervezni és leszervezni egy vacak népszavazást. Megjeleníteni 3 checkboxot az embereknek, majd ezt a 3 logikai változót összesíteni nem egy nagy technológiai kihívás. Elég hozzá egy pici szerverpark, és millirádok helyett szinte ingyen megvan. Azért ingyen, mert az ügyfélkapu miatt az infrastruktúra létezik, ez csak egy minimális plusz funkció. És ha már itt tartunk, a regisztrációval feleslegesen elbonyolított választások helyett miért nem lehet ügyfélkapun keresztül szavazni kényelmesen otthonról? Biztos vagyok benne, hogy nagyobb lenne a "választási kedv", és végre egyszer olyan történne, ami még talán soha: reprezentatív eredmény születne. Ha valaki azzal érvelne, hogy neki nincs számítógépe, meg internet elérése, az elmehet a legközelebbi teleházba. Nem sokkal bonyolultabb, mint elmenni szavazni. Tehát annyi, hogy nekik nem lett jobb, de rosszabb sem.

Ha már ott vannak a kész eszközeink, miért nem használjuk ...

#blog  


Post imported by Google+Blog for WordPress.

2012. december 8., szombat

Mai napi szösszenet


Álmodtam valamit. Tök mindegy, hogy mit, mert nem volt sem érdekes, sem izgalmas. Átlagos életképek, egy teljesen átlagos életből. (Habár rémlik, hogy voltak valami 3 méteres fehér szőrű gyapjas mamutok is, de ilyenen nem akadunk fenn.) Ami érdekes, hogy álmomban volt egy fiktív személyiségem egy fiktív világban, voltak fiktív emlékeim is. Bármire is gondoltam vissza, fel tudtam idézni, nem jelentett problémát. Nem tudtam, hogy álmodok, csak éltem az életem. Mikor felébredtem, két dolog jutott eszembe.

Az egyik, hogy mi van, ha az élet is egy ilyen álom. Szépen komótosan éljük, történnek a dolgok, aztán meghalunk. Ekkor felébredünk a valóságban (bármit is jelentsen ez). Elsőre kicsit zavar, hogy annyira tekertünk teljesen valótlan célokért. Aztán kis idő múlva megrázzuk magunkat, sétálunk egy kicsit. Talán elelmélkedünk az álmunkon, és a nap végeztével újra lefekszünk aludni. Sokan sokféleképpen megfogalmazták ezt a gondolatot. Írók, költők, filozófusok, stb. Ami még talán érdekes, hogy az álomra mint olyanra nincs magyarázat. Nincs rá szükség. Tudom, hogy vannak elméletek, hogy az agy ilyenkor rendszerezi az emlékeket, stb. de ezeket utólag gyártottuk, hogy megmagyarázzunk egy jelenséget. Olyan mint ha az álomban való álommal csak "súgnánk" magunknak, hogy ilyesmi létezik. Pusztán azért, hogy elgondolkozzunk rajta, hogy vajon ébren nem-e álmodunk ... ;)

A másik ami eszembe jutott, hogy a virtuális valóság kapcsán az az irány, ahogyan jelenleg gondolkodunk, zsákutca. Minden ilyen témájú írásban számítási kapacitásról esik szó. Arról, hogy milyen nehéz részecskéket szimulálni, hogy milyen bonyolultak a fizikai törvények, stb. Pedig a valójában a fizika teljesen lényegtelen valami. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezen az úton célt érnénk, amennyiben a cél a valóditól megkülönböztethetetlen virtuális valóság alkotása. Úgy tűnik, hogy fizikai komponensekből nem igazán fogunk tudni olyan gépet építeni, ami egy egész világot pontosan szimulál. Elég ha csak arra gondolunk, hogy egy ilyen géppel szimulált világban építünk egy másik ilyen gépet. Hogy lenne elég számítási kapacitása arra, hogy saját magát élethűen szimulálja? Paradoxonnak tűnik a dolog. Ugyanakkor ott a másik lehetőség, hogy nem az érzékek szintjén, hanem annál sokkal absztraktabb módon végezzük a szimulációt (valahogy úgy, mint ahogy itt írtam: http://lf.estontorise.hu/archives/305). Ez esetben a szimuláció csak amolyan irányított álom. A gép a saját elménkből dolgozik. Töredékeket, fogalmakat szed össze, és állítja össze számunkra történésekké úgy, hogy minden az elvárásainknak megfelelően történjen. Egy ilyen álmot valóságosnak élnénk meg, és bármilyen kísérletet is végeznénk, nem tudnánk eldönteni, hogy nem valós, hisz minden kísérletnek az lenne a kimenetele, amit várunk tőle. Ha megértenénk az agy működését, talán összeállíthatnánk egy ilyen gépet.   Arra is látok esélyt, hogy kiderülne, hogy mindehhez nem is kell olyan nagy számítási kapacitás, mivel a munka oroszlánrészét az agy elvégzi helyettünk. Talán csak terelgetni kellene az álmot, amit az agy automatikusan generál. Az is lehet, hogy valamiképp össze is lehet kötni több agyat, hogy együtt éljék át a mesterségesen gerjesztett irányított álmot. És hogy visszautaljak az előzőekre, talán már meg is csináltuk ...  ;)

#blog  


Post imported by Google+Blog for WordPress.

Mai napi szösszenet


Isten létében lehet hinni és nem hinni. Sok általam értelmesnek tartott hívő emberrel beszéltem már a témáról, és azt azért be kell látni, hogy ez nem egy egyszerű téma.

Olyan ez, mint a kreacionizmus vs. evolúció kérdéskör. A művelt ember (aki értelmesnek gondolja magát) legyint, és azt mondja, hogy 'evolúció' és meg sem áll gondolkodni, míg az értelmes ember azért talán elgondolkodik pár pillanatra, hogy mi van, ha mégsem. "Az élet rejtélyének megfejtése" c. film után azért nekem is volt egy olyan érzésem, mint ha a jövőt látnám, amikor az emberiség már rég kihalt, és a robotok azon vitáznak, hogy őket vajon készítette valaki, vagy csak úgy véletlen létrejöttek. E mellett persze jól ismerem az antropikus elvet is (http://lf.estontorise.hu/archives/250), és el is tudom fogadni. (+Horváth Gyula -nak is van egy jó írása a témában, aminek a linkjét most fejből nem tudom.)

Igazából ha nagyon szépen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy szerintem létezik a világnak egy olyan konzisztens leírása, ami teljesen összhangban van a megfigyelésekkel, és ahol Isten létezik. Itt persze rögtön hozzátenném, hogy e mellett úgy gondolom, a világnak van egy ugyanilyen konzisztens, megfigyelésekkel összhangban lévő leírása, ahol Isten nem létezik. Ez konyha nyelven annyit jelent, hogy Isten léte tudományos eszközökkel nem bizonyítható, de megnyugtató módon nem is cáfolható. Tehát ha létezik is, olyan jól elrejtőzött, hogy soha ne akadhassunk a nyomára. Ha nem így lenne, már rég rátaláltunk volna.

A baj az, hogy sokan görcsösen próbálják tudományos eszközökkel bizonyítani, és tényként beállítani Isten létét, hogy így a saját elképzelésüket (hitüket) erőltessék másokra, aminek sokszor az a vége, hogy az adott ember, vagy egyház csak lejáratja magát.

Érveket felhozni egyik vagy másik álláspont mellett nem rossz dolog, mindaddig amíg megmaradunk a józan kétkedés talaján. A fent említett film például jó kis összefoglaló, és rámutat arra, hogy a kérdés nem olyan egyszerű, mint gondolnánk, de ítéletet nem hoz. Az ilyen elmélkedések jók, tágítják az ember világképét, noha valójában nem fogunk előrébb jutni a kérdést illetően.

Van viszont egy másik irány, akik bizonyítva látják az igazukat, és ezt sulykolják, amivel végül csak magukat nevettetik ki. A kedvenc példám, amit Jehova tanúinak egy ismertető könyvében találtam, hogy a fizika törvényei szerint nem lehet rendezetlenségből rend. Az élet a rend legmagasabb megnyilvánulási formája, így természettudományosan bizonyított, hogy nem alakulhatott ki véletlen. Nos, az író a termodinamika 2. főtételéről beszél, ami arról szól, hogy zárt rendszer rendezetlensége az idővel csak nőhet, soha nem csökkenhet. Ez így igaz is, és ha a föld zárt rendszer lenne valahol az űr egy félreeső szegletében, nem is alakult volna ki az élet. Csakhogy itt van nekünk a Nap, és így maximum a nappal együtt lehetünk mi "zárt rendszer". Miközben a földön nő a rendezettség (pl. felnövekszik egy fa), addig a napban nő a rendezetlenség a magfúzió miatt, aminek energiája fény formájában éri a földet. Az összes rendezetlenség tehát valóban nő, de ezzel csak azt mondtuk, hogy a földi élet energiaforrása a Nap. Hát, ilyen és ehhez hasonló zsákutcákba szokott vezetni, mikor valakik Isten létét tudományos bizonyosságnak akarják beállítani.

Oda jutottunk tehát, ahonnan elindultunk. Aki akar higgyen, aki nem, ne higgyen Isten létezésében, a tudománytól valószínűleg hiába fogjuk várni a választ, a végén meg majd úgyis elválik kinek van igaza ... ;)

#blog   


Post imported by Google+Blog for WordPress.