Álmodtam valamit. Tök mindegy, hogy mit, mert nem volt sem érdekes, sem izgalmas. Átlagos életképek, egy teljesen átlagos életből. (Habár rémlik, hogy voltak valami 3 méteres fehér szőrű gyapjas mamutok is, de ilyenen nem akadunk fenn.) Ami érdekes, hogy álmomban volt egy fiktív személyiségem egy fiktív világban, voltak fiktív emlékeim is. Bármire is gondoltam vissza, fel tudtam idézni, nem jelentett problémát. Nem tudtam, hogy álmodok, csak éltem az életem. Mikor felébredtem, két dolog jutott eszembe.
Az egyik, hogy mi van, ha az élet is egy ilyen álom. Szépen komótosan éljük, történnek a dolgok, aztán meghalunk. Ekkor felébredünk a valóságban (bármit is jelentsen ez). Elsőre kicsit zavar, hogy annyira tekertünk teljesen valótlan célokért. Aztán kis idő múlva megrázzuk magunkat, sétálunk egy kicsit. Talán elelmélkedünk az álmunkon, és a nap végeztével újra lefekszünk aludni. Sokan sokféleképpen megfogalmazták ezt a gondolatot. Írók, költők, filozófusok, stb. Ami még talán érdekes, hogy az álomra mint olyanra nincs magyarázat. Nincs rá szükség. Tudom, hogy vannak elméletek, hogy az agy ilyenkor rendszerezi az emlékeket, stb. de ezeket utólag gyártottuk, hogy megmagyarázzunk egy jelenséget. Olyan mint ha az álomban való álommal csak "súgnánk" magunknak, hogy ilyesmi létezik. Pusztán azért, hogy elgondolkozzunk rajta, hogy vajon ébren nem-e álmodunk ... ;)
A másik ami eszembe jutott, hogy a virtuális valóság kapcsán az az irány, ahogyan jelenleg gondolkodunk, zsákutca. Minden ilyen témájú írásban számítási kapacitásról esik szó. Arról, hogy milyen nehéz részecskéket szimulálni, hogy milyen bonyolultak a fizikai törvények, stb. Pedig a valójában a fizika teljesen lényegtelen valami. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezen az úton célt érnénk, amennyiben a cél a valóditól megkülönböztethetetlen virtuális valóság alkotása. Úgy tűnik, hogy fizikai komponensekből nem igazán fogunk tudni olyan gépet építeni, ami egy egész világot pontosan szimulál. Elég ha csak arra gondolunk, hogy egy ilyen géppel szimulált világban építünk egy másik ilyen gépet. Hogy lenne elég számítási kapacitása arra, hogy saját magát élethűen szimulálja? Paradoxonnak tűnik a dolog. Ugyanakkor ott a másik lehetőség, hogy nem az érzékek szintjén, hanem annál sokkal absztraktabb módon végezzük a szimulációt (valahogy úgy, mint ahogy itt írtam: http://lf.estontorise.hu/archives/305). Ez esetben a szimuláció csak amolyan irányított álom. A gép a saját elménkből dolgozik. Töredékeket, fogalmakat szed össze, és állítja össze számunkra történésekké úgy, hogy minden az elvárásainknak megfelelően történjen. Egy ilyen álmot valóságosnak élnénk meg, és bármilyen kísérletet is végeznénk, nem tudnánk eldönteni, hogy nem valós, hisz minden kísérletnek az lenne a kimenetele, amit várunk tőle. Ha megértenénk az agy működését, talán összeállíthatnánk egy ilyen gépet. Arra is látok esélyt, hogy kiderülne, hogy mindehhez nem is kell olyan nagy számítási kapacitás, mivel a munka oroszlánrészét az agy elvégzi helyettünk. Talán csak terelgetni kellene az álmot, amit az agy automatikusan generál. Az is lehet, hogy valamiképp össze is lehet kötni több agyat, hogy együtt éljék át a mesterségesen gerjesztett irányított álmot. És hogy visszautaljak az előzőekre, talán már meg is csináltuk ... ;)
#blog
Post imported by Google+Blog for WordPress.
Ehhez meg én nem tudok hozzászólni, kb. ugyanazt gondoljuk. Javítottam a linket ... :)
VálaszTörlésElolvastam és ott hozzászóltam. A wiki linket javítsd már ki benne légy szíves, mert nem működik!
VálaszTörlésMondjuk kölök nálam is interrupt ... :)
VálaszTörlésEgyszer már majdnem elolvastam ... a könyvjelzők között van, de most ha megszűnt a folyamatos gyerekzsivaj, akkor elolvasom, ígérem :-)
VálaszTörlésMondjuk én nem arra a virtuális világra gondolok, ahol lemész a boltba egy kis pornóért, hanem a MATRIX félére, amiből nem is jövünk ki soha. :) Majd kukkants rá erre, ha gondolod: http://lf.estontorise.hu/archives/305 (nem tukmálás, csak amiatt, hogy miről beszélek)
VálaszTörlésTe ebben a jóhiszemű felfogásban magadból indulsz ki. Így ismeretlenül is állíthatom, hogy az emberek nagyobb hányada nem úgy működik mint te, és az itt összeverődött társaság. Összehasonlíthatatlanul nagyobb örömöt okozhat egy virtuális valóság, mint az alkohol vagy a drog vagy a szex, mert egyúttal ezek mellé vásárolhatsz magadnak elégedettséget, elismerés, megbecsülés érzést, vagy hatalmat, stb. amit az emberek (megint csak leírom) nagyobb hányada, a valós életben sohasem kap meg, akár egyetlen egyszer sem.
VálaszTörlésÉs közben a valóságban semmi sem történik.
Persze valószínűleg használható terápiás célokra is, és kipróbáljuk mi is, és nem ragadunk benne, de akkora nagy úr az önbecsülés hiánya manapság, hogy rengeteg embernél meg fog szűnni az évekig, évtizedekig való küzdelem ezért, hogy "valaki" legyen valamilyen téren, mert letölti és kész.
Persze abszolút fikció az egész, én semmi ilyesmitől nem tartok, mondhatni nem is foglalkoztat a dolog, csak most meglódult az agyam ... :-)
Szerintem nem feltétlen törvényszerű, hogy a virtuális valóság rossz legyen. A belinkelt blog bejegyzésben azt próbáltam fejtegetni, hogy ez lehetne a megoldás minden problémára. Mondjuk egyet értek veled abban, hogy első körben inkább káros lenne, és drogként működne. Biztos mindenki egész nap szexelni akarna, meg úszni a jóságban, de az egy idő után unalmas. Szerintem lenne egy ilyen "kilendülés", aztán szép lassan visszaterelődne az egész egy normális mederbe. Talán a végleges állapot valami olyan lenne, mint a jelenlegi világunk. Vannak kihívások, amiket meg lehet oldani, van minek örülni, és időre megy az egész, hogy aztán egy másik pályán, egy másik életben újrakezdjük.
VálaszTörlésA második részhez ... persze, a virtuális valóság dolog ott téves, hogy a valódi valóságot sohasem látjuk, és állítjuk elő, vagyis megéljük. Ezt pedig tényleg az agyunk csinálja velünk, tehát az agyunkat kell csak picit másképp stimulálni, és kész. Egyszerűen nem programozói kérdéskör, hanem ... talán agyprogramozói... ? :)
VálaszTörlésAz álmaink, de az emlékeink is, amennyire emberekkel visszaidéztették kísérletképpen, vagy valamilyen más eljárással belekukkantottunk, vagy akár csak szemünket mint puszta lencsét használták nézésre ... szóval mind, mind alig kivehető homályos dolgokról szólt. Nem voltak kidolgozott, színes, 3D-s cuccok ... max. foltok. A többit az agyunk, sok tekintetben mondhatnánk úgy is, az érzelmeink (vagyis még csak nem is a tudatunk) generálták. Tehát igazad van (+Laszlo Fazekas ) , tényleg rossz a mai megközelítés.
A filmművészet próbálkozik a "valóság" megjelenítésével, de az nem azt jelenti, hogy HD meg 3D, hanem azt, hogy megpróbáld ugyanazt érezni, amit az író szeretne. Tehát valahol itt kell keresgetnie annak, aki virtuális valóságot akar, de ez meg annyira durva lenne, hogy akkor tényleg csak abban élnének sokan ... mármint olyan szoftver, ami az agyban azt érezteti veled, ami megrendeltél.
Na ez lesz amikor kilép az ember ebből a világból, abba. Szoftveres drog, szoftveres álom, szoftveres szex ... ez lesz félelmetes, nem a mai "internet függőség"-nek titulált valami ...
+Kemény Zsolt Igen, alapvetően én is úgy gondolom, hogy ezektől okosabb nem leszel, de érdekes rajta elmélkedni. Szóval attól még nem fogok tojni az egészre, hogy esetleg "nem valós". Sőt, általában az álmaimat is szeretem befejezni. Ha van rá lehetőség, inkább visszaalszom, még ha tudom is hogy csak álom. Bárhogy is legyen, a lényeg ugyanaz, amit te is írtál, hogy " jól kell teljesítened, boldogulnod kell, és boldognak lenned, boldoggá tenni akiket akarsz". Viszont a post második felének lehet gyakorlatibb értelme, ha egyszer majd ott tartunk, hogy virtuális valóságot akarunk építeni.
VálaszTörlés+Robert Cartman Az unimatrix-ot annyira nem vágom, bár valami borg dolog rémlik. Nem vagyok nagy StarTrek fan, de azért egy kicsit meg de. :)
Unimatrix Zero?
VálaszTörlés"mi van, ha az élet is egy ilyen álom"
VálaszTörlésSemmi. Ugyanúgy jól kell teljesítened, boldogulnod kell, és boldognak lenned, boldoggá tenni akiket akarsz.
Egyébként az álom vagy valóság kérdés azért is félrevezető, mert mindkettő része a másiknak, nem lehet különválasztani őket.
Az álmodban a valóságot dolgozod fel, a valóságban (mint most is) az álmaidat.
Ja, ezt ismertem, nekem is tetszik. Talán egyszer be is postoltam lefordítva ...
VálaszTörléslazán kapcsolódik: http://i.imgur.com/diI5v.jpg
VálaszTörlés